A kutyák közismerten okos és játékos állatok – lelkesen elbolondoznak gazdáikkal, de önmagukban is szívesen veszik a szórakoztató elfoglaltságot. Ezért nagy örömöt tud okozni számukra a megfelelően kiválasztott kutyajáték.
Milyen játéktárgyat válasszunk?
Minden kutyának van kedvenc játéka. A mindent megrágó egyedeknek minél inkább szilárd játék kell, pl. tömör gumilabda. Az érzékenyebbeknek puhább, mondjuk plüss játék
Mi a célunk a játékkal?
A közös játék során a kutya és ember kapcsolata szorosabbá válik, megtanulják egymás jelzéseit, az együttműködés formáit. Ha a játékokat kellően irányítjuk, már ebben a formában felállíthatjuk a rangsort a családban, és némely szabályokat is bevezethetünk, pl. „elég, ha azt mondom”. Játék közben adhatunk feladványokat kutyánknak, akinek így fejlődik a problémamegoldó és tanulási képessége, mozgáskoordinációja és tapasztalatokat gyűjt a világról. Az energia levezetés és közös időtöltés egyik legjobb módja. A játékkal leköthetjük kutyánk figyelmét, így nő a koncentrációja és remekül használható félelmek oldására, hangulatfokozásra, motiválásra is. A játék lehet sokféle: kergetőzés, birkózás, elbújás, „becserkészés”, labdázás, stb. A játékot bármikor kezdeményezhetjük, vagy befejezhetjük, fontos, hogy a játék szabályait mi hozzuk, mi irányítsunk. Ha a kutya bedurvul, állítsuk le a játékot és ezzel jelezzük számára: „így nem játszunk.”
A ronggyal, labdával szemben érdektelen kutyánál általában elég fárasztó elérni, hogy figyeljen a játékra, sőt, szeresse azt. Erre jobb, ha mi is előre felkészülünk, mert eleinte sok energiánkba kerül majd egyetlen pozitív reakció a kutya részéről.
Alapozzunk az egyik, az „irígy kutya” kifejezésre, azaz használjuk ki, hogy ami másnak kell, azt a kutyák is inkább akarják maguknak. Tehát a játékot mindig el akarjuk lopni és nagyon örülünk neki, még ha ő nem is foglalkozik vele. Aztán elejtjük és félve próbáljuk meg újra visszaszerezni. Ha kutyánk egyszer felkapja előlünk, szájába veszi a játékot, hagyjuk, hogy kiélvezze, ne akarjuk rögtön húzni-vonni, eljön az is.
A játékot sose toljuk a kutya szájába, sőt, mindig elfele mozgassuk. Az emberek hajlamosak gyakran magasra emelni a tárgyat, de a kutya számára izgalmasabb a földön, vagy az ő fejmagasságában mozgó „zsákmány”. Figyeljünk oda, hogy a kutyának legyen elég sikerélménye. A játékot úgy fejezzük be, hogy a kutyát még érdekelje a tárgy és mi ellopjuk előle. Ne várjuk meg, míg megunja, ne hagyjuk nála sokáig, így csak érdektelenné válik.
Amennyiben kutyánk a másik véglethez tartozik, azaz zsákmányos, apportos, imád labdázni, megszerezni, birtokolni, akkor a cél, hogy a játéknak mi is részesei legyünk. Nincs labdázás gazda nélkül. A játékhoz kötődő pozitív élményt kössük össze a gazdival való együttes játék élményével. Az ilyen kutyáknak ugyebár a labda eldobása egy megerősítés, azaz sose dobjuk el neki akkor, ha követelőzik, ugat, vagy egyéb nem kívánatos viselkedést produkál. Időnként érdemes egy-egy feladatot kérni a kutyától előtte.
A helyes játékhoz elsőként az „ereszd” és a „hozd” vezényszavakat tanítsuk meg a kutyának. Ehhez használjunk egy másik labdát, vagy jutalomfalatot, amit a behozottért adunk cserébe. Amíg ez nincs meg, ne kergessük a kutyát labdával a szájában, ne mozogjunk felé, mindig hátrafelé menjünk és ne ugorjunk rá hirtelen, ha a közelünkbe jön, mert így egyre kevésbé lesz kedve odaadni nekünk zsákmányát. Ha ez már megy, akkor érdemes egyfajta kontrollt rakni a dologba, mert nem szeretnénk, ha kutyánk egy labda miatt átrohanna az úttesten. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a kutya nem veheti el mindig a labdát, csak ha engedélyt kap rá. Fokozatosan építsük fel, először a kezünkben tartva a labdát, aztán akár a földre téve.
